Abai kistérség

Fejér megye, amely a Közép-Dunántúl régióba tartozik, az egyik legváltozatosabb területe hazánknak. Székhelye: Székesfehérvár. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része és a teljes Vértes hegység, valamint a Gerecse, továbbá a Bicskei-dombság és a 27 km² területű Velencei-tó színesítik a terület domborzatát.

Történelem:

A megye területén már 20 000 évvel ezelőtt léteztek emberi települések a mai Nadap és Csór községek környékén. A Bicskéről előkerült, a neolitikum idejéből származó leletek világhírűek. Az i. e. 3. évezred végétől az i. e. 1. évezred elejéig máig ismeretlen nevű népek éltek itt és építettek többek közt földvárakat is.
Közvetlenül a rómaiak előtti időszakból kelta nyomokra is bukkantak a régészek. A rómaiak idején már több állandó település volt Fejér megye mai területén: a székhely Gorsium volt, de Baracs (Annamatia) és Dunaújváros (Intercisa) is ismert település volt. A középkor hajnalán hunok, gótok, longobárdok és avarok tartózkodtak a Duna mentén. 586-tól folyamatosan érkeztek nomád népek egészen Árpád és a magyarok bejöveteléig.

895 és 900 között érkeztek a honfoglaló magyarok erre az országrészre, amely központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. Géza fejedelem székhelyén kezdett kiépülni a mai Székesfehérvár (akkoriban: Fehérvár). A város I. István korában a területi alapon szerveződő királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé vált. Székesfehérvár volt a 16. század közepéig a magyar királyok koronázási városa és a legtöbbjük temetkezési helyszíne is.

A középkori Fejér vármegye magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő egykori Soltszék területét is. A megyében besenyők és kunok is letelepedtek az Árpád-kor végén. 1333-ban már alispán és szolgabíró is működött az akkor már nemesi vármegyében. A megye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A török uralom és a háborúk alatt a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a megye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája.

Fejér megyére jellemző földrajzi pontjai:

Szélső települések égtájak szerint:
- a megye legészakibb települése Mány (Bicskei kistérség),
- a megye legdélibb települése Vajta (Sárbogárdi kistérség),
- a megye legkeletibb települése Dunaújváros (Dunaújvárosi kistérség),
- a megye legnyugatibb települése Bakonycsernye (Móri kistérség).

Kistérségei:

Abai kistérség
Adonyi kistérség
Bicskei kistérség
Dunaújvárosi kistérség
Enyingi kistérség
Ercsi kistérség
Gárdonyi kistérség
Móri kistérség
Sárbogárdi kistérség
Székesfehérvári kistérség

Fejér megye 1 Fejér megye 2 Fejér megye 3 Fejér megye 4 Fejér megye 5 Fejér megye 6
Névsorrend változtatása Web Polgármester
Aba www.aba.hu Kossa Lajos
Csősz Főldesi Gábor
Káloz www.kaloz.hu Weisengruber Imre
Sárkeresztúr www.sarkeresztur.hu Csutiné Turi Ibolya
Sárosd www.sarosd.hu Dunkl Gergely
Sárszentágota www.sarszentagota.hu Sebestyén Zoltán
Seregélyes www.seregelyes.hu Horváth Sándor
Soponya www.soponya.hu Béndek József
Tác www.tac.ewk.hu Horváth Tamás